Víz alattról előkerült tárgyak az argon palack segítségével

Azt hiszem, olyan izgalmas módon senki se szokott elveszett tárgyakat keresni, mint mi. A környékünkön van egy nagyon népszer kis fürdésre való tó: van itt lehetőség csónakázni, vízisíelni, fürdeni, de még horgászni is, bár a kapás általában nem olyan jó. Nekem pedig olyan szerencsém van, hogy az elmúlt nyolc hónapban már itt dolgozhattam, amolyan mindenesként, aki oda ugrik be, ahol éppen szükség van rá. Hol pénztárban dolgozok, hol szerelek, ami kell – a legérdekesebb azonban biztosan az, amikor a búvárunkkal kell együtt dolgozni, aki a víz alól hozza fel az elveszett, beejtett dolgokat. Persze én sok mindent nem csinálhatok, általában csak az argon palack cseréje vagy a száraz ruha felfújása az én dolgom, de ez is nagyon érdekes tud lenni számomra. Egyszer azért remélem én is kipróbálhatom!

Az elveszett tárgyak előkerítésére azért van szükség, mert nagyon gyakran előfordul, hogy egy csónakban ülő ember vagy egy úszó elveszit valamit a tó közepén, és hozzánk jön segítséget kérni. Mivel amúgy is van nálunk búvároktatás, megvannak a szükséges ruhák és az oxigén meg az argon palackok, úgy éreztük, hogy meg tudjuk oldani az ilyen feladatokat, ezért az egyik munkatársunkat megtanítottuk azok használatára, így már le tudnak merülni és előkeresni a tárgyakat.

Persze ehhez sok segítség is kell, ezért kapok én is feladatot. Az egyik legfontosabb dolog, hogy azokat az oxigén és argon palackokat, amiket elhasználunk, pótolnunk kell, ez pedig hozzám szokott befutni. Mint kvázi mindenesnek, nekem fér egyedül bele az időmbe például az, hogy argon palack csere árak után nézzek, és megszervezzem valahogy azok lebonyolítását, az új palack megérkezésével vagy a régi elvitelével együtt.

Szerencsére ehhez találtam egy nagyon jó helyet, ahol – mivel még Budapest 20 kilométeres körzetében vagyunk – leveszik a vállamról az ezzel kapcsolatos legtöbb feladatot. Egyszerre tudok oxigén és argon palack cserét is kérni, amit elég rövid időn belül házhoz is szállítanak nekünk, tetszőleges mennyiségben. Ennek eredményeként aztán a búvároktatókkal is egyeztettünk, és úgy döntöttünk, hogy mostantól együtt fogjuk a vásárlást intézni, és mindegyik az én feladatom lesz (azt hiszem, erre mondják, hogy sose végezz semmit túl jól, mert máskor is téged kérnek meg rá). Ez mondjuk olyan szempontból jó, hogy teljesen szabadon használhatjuk bármelyik argon palackot, és így nem kell attól félnünk, hogy valamelyik éppen kifogy, és nem lesz tartalék: mindig van elég a raktáron.

Aminek mondjuk külön örülök, az az, hogy a gázpalackok tárolását nem nekem kell megoldani. Annak ugyanis már megvan a bejáratott, biztonságos helye, és nem is tudnám, hogyha most nekem kéne kitalálni, hogy hol fogjuk biztonságos, fizikai behatásoktól mentes, se túl meleg se túl hideg helyet megtalálni, akkor azt hol kezdeném. Így azonban a korábbi tárolót használhatjuk, és minden oké.

A házhozszállítást és az argon palack cserét is sikerült letárgyalnunk a céggel, így az újrahasznosítással, hulladéktárolással sincs már sok problémánk. Azon kívül, hogy átveszem a palackokat és lerakom őket a helyükre nekem már csak annyit kell tennem, hogy néha segítek az elveszett tárgyakat kereső embernek felvenni a búvárruhát. Ez azért nehezebb, mint normál esetben, mert a száraz ruhát a felvétel után még ki kell bélelni argon gázzal – ezért is van szükségünk az argon palackokra. Persze ezt is meg tudná egyedül is csinálni, de mégis sokkal könnyebb, ha én is ott vagyok, és így már legalább mást is meg tudok csinálni. Odaviszem neki a felszereléseket, rárakom az oxigénpalackot a hátára, aztán később intézem az elveszett tárgyak visszajuttatását a látogatókhoz…

Meg persze, egész végig reménykedek, hogy egyszer már én is kipróbálhatom a búvárkodást, és nem én leszek az, aki az argon palackkal segít annak felvételében, hanem rám adják majd fel. Persze ettől az argon palack cserét még szívesen intézem, de milyen jó is lenne, ha végre én találnám meg azokat az elveszett tárgyakat.